Ez a gyerek a csillagokig repült – Puskás, a musical az Erzsébet ligetben!

Július 22-én a szarvasiak sem maradnak ki abból a történetből, ami nem csak a magyar foci, de a magyar identitásnak is a sajátja.

Járjunk bármerre a világban, az adott országban küzdjünk bármiféle nyelvi nehézségekkel: ha kiderül, hogy magyarok vagyunk, a másik fél arca azonnal felvidul, és sorolni kezdi a legendás kezdő 11-et: kezdve persze Puskással. Puskás egy legenda – a legendákról pedig darabot szokás írni: drámát, életrajzot, és ezúttal musicalt. A Puskás, a musical Galambos Attila, Szente Vajk és Juhász Levente közös munkája, amely Puskás Ferenc, világhírű magyar labdarúgó életéről szól. Az ősbemutatójára 2020. augusztus 20-án került sor az Erkel Színházban, Szente Vajk rendezésében. És most a szarvasiak is láthatják – mégpedig július 22-én, csütörtökön 20.30-tól az Erzsébet ligeti Sporttelepen.

Szabó László, a Puskás, a musical producere bevezetőjében – miután megköszönte Babák Mihály, Szarvas város polgármesterének a segítségét és közreműködését a helyi bemutató létrejöttében – egy részletet mutatott a darabból: itt a legendás magyar-angol meccsnek (spoiler: a végén 6-3), táncos és akrobatikus módon való színpadra varázslásának lehettünk a szemtanúi a Turulban. A producer ezek után Náray Erikát kérdezte: 1937-ben járunk, Puskás ekkor még csak tíz éves. Vajon Náray szerint milyen viszony volt anya és fia között ezekben az években?

– Egy olyan anya-fia kapcsolatot képzeljünk el, amiről minden szülő álmodik. Amikor pedig már sztár volt, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy mindenki Puskás anyukája szeretett volna lenni. Én legalábbis egy ilyen anyukát játszom, hiszen olyat írt nekem a Vajk – ez az anyuka érzi és érti a fia tehetségét, sőt, az édesapával együtt egy támogató család képe rajzolódik ki. Elhiszik azt, amit amúgy nehéz lehet minden gond nélkül elképzelnie egy szülőnek – hogy ez a gyerek tényleg a csillagokig repül majd, egy olyan válogatottal, ami talán azóta sem nagyon volt a magyar focitörténelemben.

A magát komoly futballrajongóak valló Náray még hozzátette: – Szerintem Vajknál az is közrejátszhatott, amikor a szereposztással bíbelődött, hogy ki más játszhatná Puskás édesanyját, mint az a magyar színésznő, aki megveszik a fociért… De ez egy valós történet, valós szereplőkkel – szóval itt az is lényeges elem színészként, hogy mint anya, miképp funkcionálok ebben az előadásban, hiszen van egy húsz éves lányom, így azokat a kötelező anyai érzéseket, mozdulatokat már tapasztaltból tudtam hozni, melyek ilyenkor feltétlenül szükségesek. Egy olyan korszakban járunk, ami túl van már egy második világháborún, biztos benne, anyában is megvolt az a fajta bizakodás, ami mindenkiben, hogy most már minden jó lesz (ehelyett persze jól megrángatta megint a magyarokat a történelem) de én úgy vélem, hogy ő még a vészterhesebb időkben sem tudta megkérdőjelezni a fia leendő nagyságát.

A musical 1937 és 1960 között játszódik, Puskás 10 éves korától, amikor először igazolja le a Kispest, és egészen a Real Madrid–Eintracht Frankfurt BEK-döntőig mutatja be az életéét. A musical szereplői – két figura, Klára és Vörös kivételével – mindannyian egykor elő és lélegző, tényleg élt karakterek. A darab nem rest tehát a történelmi kulisszákat is feleleveníteni – így szóba kerül az 1956-os forradalom is. Erről Vörös elvtársat (ahogy Szabó László fogalmazott, az „igazi szemétláda karaktert”) játszó Chajnóczki Balázst kérdezte a producer:

– A karakternek ugyanúgy megvan a maga fejlődése – pláne a magyar történelem tükrében: először Farkas elvtárs a főnöke, majd a végére úgymond letaszítja őt a trónról. Tehát hiába kitalált karakter Vörös elvtárs, valószínűleg bármelyik vezetővel be lehetne helyettesíteni. Ebbe is eléggé beletrafált a Vajk. Szintén futballrajongóként mondom: amikor felhívott – épp a József Attila színházban volt előadásom, és utána hívtam vissza – és mondta, hogy mi a helyzet… férfiasan bevallom, elsírtam magam, hogy a második szereposztásban ennyire és ekkora és ilyen komoly szerepet szán nekem. Volt egy komoly castingfolyamat – aminek végén bekerültem ebbe a darabba… és komolyan mondom, nagyon-nagyon-nagyon jó érzés ebben a fantasztikus produkcióban részt venni.
Ugyanígy vall a főszerepet játszó Veréb Tamás is:

– Csodás érzés ilyen emberekkel egy színpadon állni. Nem voltam nagy futballrajongó eddig, viszont egy ilyen szerep után nem lehet másképp állni a focihoz, meg Puskás Ferenc és az Aranycsapat legendájához, minthogy imádni.

Arról nem is szólva, hogy mennyire hasonlít Veréb magára a korabeli Puskásra. Ezt nem mi mondjuk, hanem Szabó László producer, akihez az előadás után számos idősebb focirajongó megy oda, hogy mekkora telitalálat volt ez a casting – hogy Veréb nemhogy úgy is néz ki, de még úgy is mozog, mint Puskás Ferenc.

– Nem tudom, én magam mondhatom-e, hogy ez szerintem is egy szerencsés helyzet. Az különösen megtisztelő dolog, hogy a mozgásomat is az ő mozgásához hasonlítják. Nagyon jól esik, amikor az ember ilyen visszajelzést kap – nyilván minden szerephez úgy állok hozzá, hogy saját magamból a lehető legtöbbet tegyek hozzá az előadás sikeréhez. Ilyen szempontból nem könnyű, de nagyon jó helyzetben voltam: abszolút tudok azonosulni azzal, amit Öcsi bácsi képviselt, vagy próbált képviselni az életében.
Veréb Tamás ráadásul abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy Puskás Ferenc Spanyolországban élő rokonaival is fel tudta venni a kapcsolatot, találkoztak is, sőt, magát a darabot is látták – a véleményükről talán sokat elárul, hogy kétszer nézték meg, „és imádták”.

Szente Vajk író-rendezőt pedig a színpadi térről kérdezte a producer – vajon mennyire számít, hogy most egy szabadtéri színpadot kell belakniuk majd a színészeknek?

– A közhelyes válasz most az lenne, hogy nem, mert a történet ugyanaz, és Puskás Ferencről mesélni is ugyanaz, a darab pedig kész van… de nem, mert egy picit minden helyspecifikus is, időspecifikus is, és látható, hogy szabadtéren sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a szituációk, amikben sokan vannak, és nagyon kell ügyelni arra, hogy a kisebb, intimebb jelenetek is „átjöjjenek”. Van, ami az Erkel színházban működik jobban, és van, ami szabadtéren működik csak igazán. 22 méteren néha elvesznek bizonyos dolgok – épp most, a helyszínen figyelmeztettem a két főbb szereplőt, hogy fel kell hívniuk magukra a figyelmet, vagy a dal elsikkad. Szóval igen: úgy érzem, hogy a Margitszigeti, és a Szegedi Szabadtéri Játékokon megtartott előadás is kihasználta az adott teret – és nem lesz ez másképp Szarvason sem.
Kíváncsian várjuk tehát a csütörtököt – és izgulunk a bombagólért!

AZs