Sikert aratott Ariel és Ficáncka – rend lett megint a tengerben

A kicsik legalábbis így nyilatkoztak a Vízi Színházban szokásos szerdai mesedarabról, mely ezúttal Andersen egyik legismertebb történetén alapult.

Azért néha Sorok Írója is bajban van – a Pesti Művész Színház vendégelőadása ugyanis nem neki szólt. Van ez így. Az előadás ugyanis ízig-vérig gyerekdarab, a dalokon keresztül a jelmezeken át egészen a történetig – mely történet csupán azoknak nem ismerős, akik nem a VHS-korszakban lettek (voltak) gyerekek: „Ariel, a kis hableány, apja, Triton király víz alatti birodalmában él, de minden gondolatával az emberek közé vágyódik. Kis barátjával és egyben cinkostársával, Ficánkával megpróbálnak minél többször felúszni a vízfelszínre, hátha látnak valami érdekeset az emberek világából. Egy alkalommal nagy vihar támad és egy emberekkel teli hajó a vihar markába kerül. Ariel kimenti a hajón utazó Erik herceget és attól fogva menthetetlenül beleszeret, csak a hercegre tud gondolni minden pillanatában.”

Fogarassy Bernadett saját maga dolgozta át… nos, well, az Andersen mesét, és ezúttal ugyan nem ő, hanem Pászthy Viktória alakítja magát a címszereplőt, de a karakter így is kedves, jó – ügyes játék ez, teljesen gyerek-kompatibilis, ami elég nagy szó. Nehéz műfaj ám ez. Persze a rendező, Nádházy Péter sem bíz semmit a véletlenre, a játék pörög, nincs uncsizás, illetve max azoknak, AKIK A VHS-KORSZAKBAN LETTEK GYEREKEK. Czefő Ádám, mint herceg hozza a kötelező herceget, de ott van Sebastian, akit Fogarassy András kelt életre, szó szerint, és Ficánka, akit Umbráth László… nem emlékszünk az eredeti Andersenből a szereplőkre, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Nekik eléggé fel van adva a lecke, Várady Zsóka jelmezei a plusz 450 fokban komoly kihívást jelenthetnek a színészeknek – de ők állják a sarat, s a tapsokat nyilván már csak ezért a komoly erőfeszítésért is megérdemlik.

Mondjuk a Körös parton nem kihasználni a Körös partot egy tengerben játszódó darabnál… mindegy. Nincs ezzel a színművel semmi baj. Bátran ajánlható mindenkinek.
A gyerekek mondják ezt, mert Sorok Írójának itt állt meg a billentyűzete felett a kéz, már az előadás alatt (fejben). Úgyhogy a majdnem teltházas előadás után a legkisebbeket faggattuk kifelé menet: nekik mennyire jött be a darab?

5 éves kislány, hercegnős ruhában:
„Nagyon tetszettek a dalok, meg nagyon vicces is volt, sokat nevettem, és úgy sajnáltam, amikor vége lett.”

7 éves kisfiú (nem hercegnős ruhában, marveles pólóban, amin ott virít Pókember – ebből is látszik talán, a rajongás milyen széles spektrumát próbáltuk befogni, faggatás közben):
„A szerelmes részek nem tetszettek. Amikor Ficánkáék viccesek voltak, az igen. Vicces volt, hogy kiszólogattak hozzánk, mi meg kiabálhattunk nekik.”

6 éves kisfiú (ruházatának jelentősége nincs):
„Voltak nagyon izgalmas dolgok, meg dalok is. Én a dalokat annyira nem szeretem, de sokat izgultam, meg ettünk kukoricát. Vidám volt ez az Ariel.”

Ha vidám volt, akkor pedig vidám volt – hát mit vitatkozzunk a célközönséggel? Nem kell mindennap megváltani a világot: a Kis hableány olyan darab, amit a gyerekek becsültek és megbecsültek.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs