Nyáresti séta a balladák dallamain

Se több, se kevesebb, de egy nyári estére pont ez kell: Galambos Hajnalka énekművész megmutatta, hol lakik a magas C.

Nem kell minden nap megváltani a világot. Néha elég kiülni a Vízi Színház nézőterére, olykor elbambulva bámulni a bárányfelhőket, ismerősöknek integetni, látni, hogy susog szemben a platán, és hallgatni, ahogy egy vérprofi énekes musicaldarabokat ad elő a Monte Christo díszletében, egymaga.

Galambos Hajnalka estje, melynek a házigazdája a Szarvasi Nagycsaládos Egyesülete volt, pont ennyit adott.

Persze lehetett volna ez kevés. Lehetett volna egy ócska kis hakni, tessék-lássék produkció, programkitöltés – csakhogy olyan a Vízi Színházban, már az, hogy gyorsan rakjunk be valakit, mert itt van egy nap, amivel nem tudunk mit kezdeni, láthatóan nincs. Nincs megúszás. Pont ebből a helyzetből látszik, hogy nincs: a szervezést dicséri, hogy ugyan a Monte Christo tuti teltházas előadását a darab díszletének bonyolultsága és elképesztő látványa miatt egy nappal előtte el kellett kezdeni építeni, azért így se maradtunk maradandó és csodás program nélkül.

Mert Galambos Hajnalka elképesztően jó volt. Mondjuk ezt úgy, hogy láttuk, nehezített helyzetből indul: egy másik előadás hajóvontáinak találkozása közepén saját magunkat adni nem lehet könnyű ugyanis. És mégis, Galambos Hajnalka szerzett egy kellemes estét mindazoknak, akik aznap este az EB helyett inkább csak úgy andalogtunk volna, ülve, néhány vérprofin kiénekelt hangjeggyel a fülünkben.

Pedig mondtuk már: nem történt semmi különös. A Pán Péter musical felhúzó-dalával kezdeni amúgy is telitalálat, és utána is csupa olyan zeneművekkel rukkolt elő a művésznő, ami nem hagyta lankadni a figyelmet. Vagy csak éppen annyira, amennyire a dalvarázslás során lehetséges. A válogatás maga is értő és érzékeny összeállítás volt, és az előadás… nos, akárcsak a cirkuszi produkció után, az, hogy ezek rúdon meg trapézon pörögnek, én meg a lábujjamat alig tudom megérinteni, itt is megtörtént az önvizsgálat – hogy ezek a hangok honnan és miféle tüdőből törnek elő? És ezek után van-e egyáltalán jogom nekem a zuhany alatt elénekelni az I should be so luckyt?
Szép, kellemes, a napi rohanás utáni mesterien lenyugtató előadás született If várának árnyékában a színpadon aznap este.

Nem kell ugyanis minden nap megváltani a világot.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs