Nagyon komoly: Bachot hoztak – tapsot vittek
A Békés Megyei Szimfonikusok Kamarazenekara Uhrin Viktor vezetésével lejátszotta az esőfelhőket is az égből.
A komolyzene szó csak előre ijesztő: nem kell kikenve-kifenve, frakkot húzva hallgatni, nem kell hozzá tüchtig hangversenyterem, sőt: feltétlenül képzettség sem szükséges ahhoz, hogy élvezni tudjuk. És hiába tapad a szóhoz molyszag és sznobéria – a Békés Megyei Szimfonikusok Kamarazenekar a Szarvasi Vízi Színházban megmutatta, milyen, ha az előkelőség a platánok árnyékával, és úri szerénységgel párosul.
Uhrin Viktor vezetésével a zenekar elég komoly vállalással állt neki az estének – kezdésnek Bach könnyen megakadhat az ember torkán, de a muzsikusok mégis olyan élettel töltötték meg a teret, hogy ez pár perccel később már szóba sem került. Már a torkonakadás.
A fülbemászás, az igen.
Köszönjük, Magyarország! Köszönjük, Mentősök! – Örökzöld klasszikusok címen futott amúgy a rendezvény: vagyis azoknak mondott a zenekar és a közönség hálát, akik a hátukon vitték ki a vírust a közösségi tereinkből például. Megérdemelték, és a végén értük is szólt a vastaps – a Vivaldi, Bach, Mozart, Mascagni, ifj. Johann Strauss, Brahms csokorból összeálló szeretetcsomag bizonnyal megérintett mindenkit, aki rászánt a hálára egy estét.
Nem vitás: a nyár hangjai szólaltak meg. Amikor csöndnek kellett lenni, csönd lett, amikor erősnek, akkor csak úgy sugárzott az erő a színpadról.
Mintha csak párhuzamba állt volna a program az elmúlt egy évünkkel.
És ennél szebbet arról az estéről nem is lehet, de nem is érdemes.
AZs
Fotó: Kepenyes Balázs