Sikerdarabbal köszönte meg Szarvas város az egészségügyi dolgozók munkáját

A Kék róka nem csupán egy volt a Szarvasi Vízi Színház repertoárjából, de főhajtás is azok előtt, akik a frontvonalban harcoltak a vírus ellen.

Vagy ahogy Babák János, Szarvas főpolgármestere és az est házigazdája – melynek vendégei aznap a város által meghívott orvosok, nővérek és ápolók voltak – köszöntőjében elmondta: „Rengeteget hálával tartozunk azoknak, akik most itt ülnek. Önök azok, akik miatt itt lehetünk, együtt – az Önök munkája, jobban mondva hivatása és hivatástudata vezetett odáig, hogy együtt ünnepelhetjük: Önöket. Legyen ez a darab szerény ajándék, de óriási köszönet azoknak, akik a vírussal terhelt időkben, a pandémia közepén sem adták fel értünk a harcot – tudjuk, hogy nincs még vége, de a bizalmunk Önök felé töretlen. A Jóisten áldja meg mindannyijukat a munkájukért és a kiállásukért ezekben a nehéz időkben.”

De vajon „Járt-e Cecile a Török utcában?” A Kék róka című, tipikusan franciás, szappanbuboréknyi vígjáték egyik központi kérdése volt ez az este folyamán: szerelmi háromszög helyett már majdnem egy paralelepipedont kapunk, oké, szerelmi négyszöget, melynek során juszt sem bújik elő a Kék róka.

Persze a végére minden megoldódik, kibújik a szög az értékes szőrméből is, Sándor széke pedig nem marad üres… mint mondtuk, könnyű, jól színpadra álmodott, olykor komoly rendezői bravúrokkal masniba kötött darab volt ez a Déryné-, és a Köszönjük, Magyarország!-program keretébe foglalva.

Azonban a darab szinte másodlagos: az est főszereplői akkor is azok voltak, akik teltháznál, a nézőtéren izgulhatták és nevethették végig az előadást. Herczeg Ferenc legnagyobb színpadi sikere párba áll az egészségügyi dolgozók fantasztikus munkájával – hogy a végén kinek szólt a vastaps, már el sem tudtuk dönteni.

Adamik Zsolt

Fotó: Kepenyes Balázs