Figyelem, le ne maradjanak: elindult a jegyértékesítés!

A Körhinta című, filmtörténeti mérföldkő színpadi változatával nyitja az évadot a Szarvasi Vízi Színház

Végre kezdünk

Nagyon nagy szó ez, több szempontból is. Kétségekkel teli időszakon vagyunk túl… de már biztos: június 18-án kitárja a nagyközönség előtt  kapuit a páratlan környezetben pompázó, és elképesztő műsortervvel készülő Szarvasi Vízi Színház.

Nagyon nagy szó ez – mert a fent említett, kétségekkel teli időszak tele volt tragikus eseményekkel. S nem csupán a személyes drámákra gondolunk itt. Törőcsik Mari színművész április 16-án, életének 85. évében hagyott itt bennünket. Törőcsik Mari a „miénk” volt – a közönségé, s amikor szerepelt, csodás játékával általában ő is zsebre tett minket, azaz a közönségét. Elképesztő életművet hagyott maga után, s már pályája elején is kiviláglott a kortársai közül, 1000 wattos izzóként ontotta magából a fényt. Az első filmszerepeiben sem kezdő színészt láthatott a közönség – a játéka érett volt, felszabadult, a legnehezebb szerepeket is azzal a bizonyos plusszal megoldó mesterembert idézte, akinek az élete, és minden moccanása a választott hivatás.

Törőcsik Mari SZÍNÉSZ volt, csupa nagybetűvel.

Egyszerre megemlékezés, komoly megtiszteltetés, és óriási öröm, hogy a Szarvasi Vízi Színház az egyik leghíresebb filmszerepének, a Körhintának színpadi feldolgozásával kezdheti a nyári programot. „Mit akarsz? Felégetni a fejünk fölött a házat?” – kérdezi tőle a filmben az édesapját alakító Barsy Béla… és, bár más értelemben, de hasonlóra készül a társulat a bemutatón: felégetni a szíveket, megmutatni, hogy igaz szerelem, az van, létezik, még akkor is, ha minden és mindenki ellene beszél, szól, és cselekszik.

A jegyértékesítés tehát elindult, és a lentebb felsorolt intézmények tárt karokkal várják az érdeklődőket és a vásárlókat. Még egy idézet a filmből: „Az történik az emberrel, ami a sorsa, más nem történhet.” Ne higgyünk benne, legyünk Soós Imrék, akik juszt se hagyják, hogy a sors rángassa őket: tegyünk róla, hogy a sorsunk, a színház sorsa, a közösségünké inkább úgy alakuljon, ahogy az nekünk tetszik. Napfényesen, csupa nyárral és színházi élményekkel.

És ne másképp.