A bűvös szék még a mai napig is aktuális

Pedig Karinthy Frigyes nem ma írta, de nem is tegnap.

A „törleszkedés” szó jelentése az Arcanum szerint: Törleszkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë] -jék (-jen) [ë], (ritka) törleszkedik [ë] 1. <Személy v. állat> testével hízelegve vkihez, vmihez dörgölődzik. A macska a gazdájához törleszkedik.  Vessél nekünk kártyát, mama! – törleszkedett anyjához Mária. (Krúdy Gyula) [Bundásnak] abból állt a teendője, hogy hízelgett, törleszkedett az asszonyokhoz, ugrált a gyerekek körül. (Nagy Lajos). 2. (átvitt értelemben) Vkihez törleszkedik: igyekszik valakinek a kegyeibe férkőzni. A hatalmasokhoz törleszkedett.

Na most erről szól Karinthy Frigyes eredetileg egyfelvonásos, Olt Tamás rendezésében kettőbe vágott komédiája. Arról a jelenségről, ami nemhogy nem múlt el, de még át sem alakult: az, hogy mennyire, de mennyire odavagyunk a feljebbvalóinkhoz való TÖRLESZKEDÉSÉRT, csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Ebben nem vagyunk restek nyálasnak lenni, földig hajolni, kezet csókolni (nyalni) – szóval Selmeczi Bea átdolgozása nem dolgozódott át annyira, hogy a lényeget ki ne felejtse. azt, hogy esendőek vagyunk, hogy olykor szánalmasak, és amint igazmondásra kényszerülünk, máris kibújik a szög a zsákból. 

Itt az igazmondást egy feltaláló (Karácsony Gergő teljesen szívhez szóló alakításában) által megalkotott bűvös szék prezentálja – aki beleül, az kénytelen-kelletlen nem tud hazudni. Igazat kell mondania. Ez pedig pont abban a környezetben, ahol a darab játszódik, vajmi nehéz. A referens (Németh Gábor) az államtitkárhoz TÖRLESZKEDIK, akkora elánnal, hogy nézni is tereh, az államtitkár (Galló Ernő akrobatikus stresszoldó tornája feledhetetlen) a miniszterasszonytól van totál betojva, a darabíró (Szív Sándor – beszédes név – Fejszés Attila) kb. mindenkitől, a miniszterasszony (Kubik Anna) az amerikai nagykövettől (Köleséri Sándor)… szóval (ahogy azt a Hiperkarma megénekelte) mindenki függ valamitől, esetünkben persze valakitől. 

És ez rengeteg helyzetkomikumra ad okot – kicsit persze magunkon nevetünk, még akkor is, ha ezt sose vallanánk be. A miniszterasszony például eperfa szeretne lenni a bűvös székben. Mi ez, ha nem vicces? Itt minden és mindenki (a két tiszta karakteren kívül talán: az egyik a feltaláló, a másik Dóra (Móré Viktória érzékeny megvalósításában), a gyakornok) fel akar mászni arra a bizonyos uborkafára, amiből rémítő kavarás keveredik hát persze, naná. És ez a kavarás a rendezés legnagyobb erénye, mert érthető, persze, hogy értjük, mindannyian vettünk már részt benne, mégis, milyen jó kinevetni.

A bűvös szék nem váltotta meg a világot, de mégis, komoly és rekeszizompróbáló két órát köszönhetünk neki. Törleszkedjünk kicsit: a bűvös szék egy tök jó darab.

Reméljük, ezzel a kijelentésünkkel kapunk legalább  valami pozíciót.  

A. Zs.