Nyomokban Frakkot tartalmaz, de azért még lehet jó

A Frakk, a macskák réme magyar papírkivágásos animációs tévésorozat, amelynek forgatókönyvét Bálint Ágnes írta, és a Pannónia Filmstúdió készítette, 1971 és 1985 között.

Az animációs játékfilmsorozat rendezői Cseh András és Nagy Pál, producerei Gyöpös Sándor és Kunz Román. A zenéjét Pethő Zsolt szerezte. A sorozat főszereplője Károly bácsi magyar vizslája, Frakk, aki ki nem állhatja Irma néni két macskáját, Lukréciát és Szerénkét. A sorozat négy évadból állt.

A hangok: Szabó Gyula, Schubert Éva, Váradi Hédi, Rajz János / Suka Sándor, Pártos Erzsi.

Ennyit a kötelező körökről.

A szarvasi Vízi Színházban bemutatott Frakk, a macskák réme afféle zenés mesejáték a Pesti Művész Színház előadásában. A mese a kutya–macska barátságra épül. Irma néni és Károly bácsi két elkényeztetett cicájukkal, Lukréciával és Szerénkével éli mindennapjait egy falusi házacskában. A két macska rendkívül lusta és szemtelen, ezért Károly bácsi nem kedveli őket túlságosan. A gond akkor kezdődik, amikor Lukrécia belefekszik Károly bácsi karosszékébe. Innentől kezdve Károly bácsi nagyon vágyik már egy harcias kutyára, aki megnevelné a macskákat. Ekkor érkezik Frakk, akit Károly bácsi egyik volt osztálytársától kap, és aki rövid időn belül a macskák réme lesz.

A játszók: Czető Ádám, Fogarasy András, Szabó Zsuzsa, Fritz Éva, Gergelyfy Zsófia, Magyar Viktória.

Közülük csak páran hiányoznak: úgy mint Szabó Gyula, Schubert Éva, Váradi Hédi, Rajz János / Suka Sándor, Pártos Erzsi.

Ne nézzenek, mit néznek: aki darabot csinál, ráadásul mesedarabot egy ismert… brandből? Címből? Az készüljön fel arra, hogy összehasonlítják az eredetivel (felkészül: a Macskafogó). Ezt a darabot az ismertető szerint Bálint Ágnes írta – amit vagy elhiszünk, vagy nem, mindenesetre amint hazaértünk, gyorsan ledaráltunk három részt a rajzfilmből. Ég és föld a különbség.

Baj ez?

A jelek szerint nem: teltházas darabon(t) max nevetni lehet, nem temetni. Nem mi voltunk a célközönség, és a szarvasi Vízi ritkán nyúl mellé, és most se sikerült. A darabbal alapvetően semmi baj nincs, közepes turnématiné, ahol a díszlet ugyan néha kifog a színészeken, de akik szintúgy profin kezelik a funérlapok lázadását. Gyanús persze, hogy ez csak nekünk tűnt fel, a kölkök önfeledten kacarásztak, a dalok okésak, a történet (ezt TÉNYLEG Bálint Ágnes írta, Meg vagyunk lepve) szódával, Czető Ádám elég menő Frakk, élvezet volt nézni, volt benne élet, bár valaki tuti becuccozta a szódáját az öltözőben: annyira durván túlmozgásos a srác, hogy ilyet józanon az ember nem csinál. 

Maximum, ha színész. Akire ráadtak egy barna búvárruhát, fülekkel.

Apa széttárt kezei vagyunk: a Frakk, a macskák réme egy a nyári limonádés fagyigombócok közül, amit a srácoknak készítettek, és nem nekünk. Baj ez? Miért lenne az. A Pesti színészei hozták a kötelezőt, Szerénke és Lukrécia cukik voltak a padláson, ahová aztán csak sikerült bejutni, igaz, ehhez Károly bácsi pártos segítsége kellett, ököllel. Rettenetes nyomás lehet Frakkot játszani, és Kis Gábor rendező valószínűleg pontosan tisztában is van ezzel. Próbál egy színpadi utat kivágni egy közismert cuccnak, és ez sikerül is neki… amikor meg nem, akkor van egy dal, ami feloldja a dolgot.

Nyilván az sem volt megnyugtató, hogy a Monte Christo díszletei alatt folyt az előadás – de amíg a gyerekeket ez nem zavarja, mi csöndben maradunk.

Szevasztok szerda esték, már csak egy van hátra amúgy is.

Sajna.

A. Zs.